Az RMDSZ jan. 13-án országos küldött-tanácskozást tartott Marosvásárhelyen, melyről jan. 14-én közleményben számoltak be. A tanácskozás elnökségében helyet foglalt Domokos Géza, Pálfalvi Attila oktatási miniszterhelyettes, Sütő András, Markó Béla, Tőkés László, Demény Lajos, Toró Tibor, Kántor Lajos, Sylvester Lajos, Ferenczes István, Lányi Szabolcs és Horváth Andor. Domokos Géza ismertette a Szövetség munkáját. A napirenden a Szándéknyilatkozat megvitatása állt, amelyet végül több módosítással fogadtak el. Felszólalt Tőkés László, Pálfalvi Attila, Kántor Lajos, Kincses Előd, Fülöp Dénes, Léstyán Ferenc, Lohinszky Loránt, Jakabffy Attila, Csávossy György, Kikelly Pál, Varga Gábor, Fodor Pál, Garda Dezső, Román János, Sikló Dezső, Katona Ádám, Muzsnay Árpád, Mazalik Alfréd, Sipos Gábor, Madaras Lázár, Ferenczes István, Sikli László, Soós József, Szabó Barna, Leopold László, Káli Király István, Bartha Sámuel, Csíky Boldizsár, Sylvester Lajos, Toró Tibor, Demény Lajos, Lányi Szabolcs, Zöld Péter, Markó Béla és Sütő András. Pálfalvi Attila oktatási miniszterhelyettes tájékoztatást adott az oktatási intézmények újraindításáról, beleértve a Bolyai Tudományegyetem ősztől való újraindítását is. /A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottságának 1990. január 14-i közleménye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./ A tanácskozáson megjelentek a moldvai csángók képviselői is. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./
1992. március 26.
Gyulafehérvárt érseki rangra emelték, de minket nem csatoltak hozzá, állapította meg Tempfli József nagyváradi megyéspüspök. Ezért Reizer Pál szatmári megyéspüspökkel közösen kérték, hogy ne a bukaresti érsekséghez tartozzanak, hanem Gyulafehérvárhoz. A Szentszék még nem válaszolt, de a hívek és a papok véleménye szerint addig nem lesz itt békesség, amíg ezeket az egyházmegyéket nem csatolják Gyulafehérvárhoz. - Tempfli József elmondta, hogy Tőkés László püspökkel közösen szervezik meg Nagyvárad ünnepségeit, a Varadinum-ünnepségeket, máj. 10-17-e között. Ebből az alkalomból megjelenik a városról és Szent Lászlóról több könyv. - Fülöp Dénes marosvásárhelyi református püspök elmondta, hogy a betegek, a szegények gondozására diakóniai szolgálatot szerveztek. - Megalakították az EKLA Kft-t, az Erdélyi Keresztény Lelkigondozó Alapot. Ezen belül egyik tevékenységük a városba érkezett amerikai és angol misszionárius nyelvtanárok segítségével intenzív nyelvtanfolyam elindítása. A súlyos tanárhiány pótlására indították el a kántortanító-képzést. Törvényes engedélyt még nem kaptak, ennek ellenére elindították a főiskolai jellegű oktatási rendszerbe tartozó teológiai és egyházzenei intézményt. Ebben harminckét tanár egy éven át ingyenesen oktatott kilencven tanulót, a jövendő tanítókat. Ez a főiskola ökumenikus jellegű, hiszen római katolikusok és unitáriusok is készülnek ebben a főiskolában a tanítói pályára. Állami támogatást nem kapnak. /Egyházi élet Nagyváradon és Marosvásárhelyen. = Új Magyarország, márc. 26./
1992. július 10.
Marosvásárhelyi pogrom elszenvedői közös nyilatkozatban tiltakoztak a pogrom újabb meghamisítása ellen. Szabó Gyula ugyanis a Romániai Magyar Szó jún. 30-i számában Sziklanyugalomban című írásában azt írta, hogy a marosvásárhelyi helyhatósági választásának eredménye bölcs győzelem volt a hisztéria felett, "a két évvel ezelőtti tragikus dorongharcnak". A tizenhat aláíró /köztük Sütő András, Béres András, Borbély László, Fülöp Dénes lelkész, Tófalvi Zoltán és Tőkés András/ tiltakozott ezen értékelés ellen. 1990 márc. 19-20-án Marosvásárhelyen nem dorongharc tört ki, hanem szervezett, magyarellenes pogrom zajlott le. Szabó Gyulának tudni kellene, hogy az eseményeket a hivatalos bizottságok meghamisították. Meghamisította Petre Roman miniszterelnök is, aki nem átallotta kijelenteni, hogy az RMDSZ székházából lándzsákkal támadtak a békés román tömegekre. /A pogrom újabb meghamisítása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./
1994. április 6.
Makfalván márc. 15-én a helyi Wesselényi Művelődési Egyesület koszorúzott a templom előtti emlékműnél, a szónok Marosi Barna író volt. Fülöp Dénes tanár, az egylet elnöke elmondta, hogy képtárukat megfelelőbb helyre költöztették, az anyag nyolcvan százaléka Kusztos Endre képeiből áll. Nyárra művésztábort szerveznek, Gyergyószárhegyhez hasonlóan úgy gondolják, hogy a művészek egy-egy alkotásukat felajánlják, ezek árából fogják finanszírozni további művelődési programjaikat. Makfalva színjátszócsoportja is aktív, huszonkét szereplős darabot vittek színre. /Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./
1995. április 18.
A Hargita megyei rendőrség parancsnoka, Gambrea Gheorghe hosszú levélben válaszolt a Romániai Magyar Szóban megszellőztetett cigány lakosokkal szembeni rendőri visszaélések körülményeivel kapcsolatban. A rendőrség minden esetben jogosan igazoltatott, áll a levélben, de helytelenül járt el, amikor a büntető eljáráshoz szükséges lépéseket a megyei felügyelőség beindította. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ Gambrea igyekezett megmagyarázni a rendőri intézkedéseket. Nem ismeri el, hogy megverték volna az embereket, ennek ellenére arról is tájékoztat levelében, hogy egyes fellépő rendőrök ellen büntető intézkedéseket foganatosított. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./ A rendőrségi magyarázat igyekszik eltussolni a lényeget, hogy indokolatlanul alkalmaztak erőszakot, emelte ki Fülöp D. Dénes. A veréseket igazoló orvosi bizonyítványokról nem tesz említést Gambra válasza. A legaggasztóbb az, hogy a két ügy újságban való közlését nem veszi jó néven a rendőrség. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 20./
1996. október 15.
A székelykeresztúri Nagy Antalnál, a helyi Rubin vendéglő pincérénél házkutatást tartottak, majd beidézték júliusban a rendőrségre, mert egy ittas vendégnek eltűnt a pénztárcája /amiről ő akkor nem is tudott, csak másnap értesült róla/, a rendőrségen nyolc órát vallatták és tizenhét gumibotütést mértek a két tenyerére. Hónapokig nem volt folytatása, de most újra behívatták, kapott egy pofont. A pincér az Udvarhelyi Híradó szerkesztőségéhez fordult. A lap munkatársa, Fülöp Dénes elment a rendőrségre, ahol Guraliuc Ioan százados kijelentette: hivatalosan nem nyilatkozhat, de azt elmondta, hogy ő nem tűri meg beosztottjainál a civilizálatlan magatartást. Ennek ellenére mégis az a kérdés, hogy miért fordultak idén már két esetben magánszemélyek panasszal a polgármesteri hivatalhoz. Benyovszki Lajos polgármester elmondta, hogy a jelenlegi törvények nem biztosítják, hogy a helyi választott szervek beleszólhassanak a rendőrség munkájába. /Fülöp D. Dénes: Eltűnt egymillió lej. "Tizenhét ütést kaptam". = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 15./
1996. október 31.
A SZIF, a Székely Ifjak Fóruma 1990. febr. 6-án alakult meg, akkor még az RMDSZ aktív támogatója volt. Később azonban Borbély Levente az önálló székely nemzet képviseletét hirdette meg Zengő Nyíl című, 1991-es felhívásában. Ebben már szembefordult az RMDSZ-szel, kirohant azok ellen, akiket anti-székelyeknek hívott, köztük volt Sylvester Lajos, Magyari Lajos költő és Fülöp Lajos székelykeresztúri múzeumigazgató. A SZIF tehát a káros megosztást szolgálja. Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész már 1992-ben megfogalmazta véleményét, melyet a Tiszatáj (Szeged) 1992/6-os számában publikált. Megállapította, hogy a Borbély Levente, a SZIF ideológusa azt bizonygatja, hogy a székelység külön nemzet. Mindez politikai hazárdjáték. A kovásznai Fábián Ernő pedig megírta, hogy Dumitrascu konstancai szenátor, egykori kommunista párttörténész valóságos szózatot intézett a székelyekhez, hogy elégeljék meg a magyarok elnyomását és szabaduljanak meg a galád magyaroktól. /Fülöp D. Dénes: Önpusztító SZIF-ideológia. Nem magyar a székely? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 31./
1996. december 6.
Dec. 6-án Székelyudvarhelyen sajtótájékoztatót tartottak, amelyen megjelent Szász Jenő polgármesteren kívül dr. Nagy Géza, a debreceni Agrártudományi Egyetem dékánja. Elmondta, hogy az egyetem tizenhat kabinos, nyelvoktatást szolgáló felszerelést adományozott Székelyudvarhelynek. Az üvegezett kabinok mindegyike magnóval, fülhallgatóval és mikrofonnal van ellátva. Ezt a Bányai János Szakközépiskolában fogják elhelyezni. A dékán megígérte, hogy jelentős mennyiségű angol és német nyelvű írott- és hanganyagot ad még a városnak. Antal István RMDSZ-képviselő ismerkedett meg a debreceni professzorral, innen van a kapcsolat. Antal István is jelen volt a tájékoztatón. A debreceni egyetem segíteni fog abban, hogy Székelyudvarhelyen felsőfokú tanintézet jöjjön létre, elsősorban úgy, hogy debreceni professzorok jönnének oktatni. /Fülöp D. Dénes: A felsőfokú oktatás csírái. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 12./
1997. június 11.
Fülöp Dénes, a Vártemplom lelkésze kijelentette, hogy a Marosvásárhelyi Napok alkalmával nem rendezhet ökumenikus istentiszteletet templomában, mivel nem tudja vendégül látni olyan egyház képviselőjét, akinek templomában gyűlöletet szító freskó van. A célzás a marosvásárhelyi ortodox katedrálisra vonatkozik, amelynek egyik freskóján magyarok, magyar ruhás alakok korbácsolják a román szentet. /Szentkorbácsolók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11.
1999. május 14.
Székelyudvarhelyen, a Benedek Elek Tanítóképző által rendezett iskolanapok keretében május 14-én előadást tartott dr. Raffay Ernő történész, a budapesti Károli Gáspár Teológiai Egyetem tanára. Raffay Ernő több könyv szerzője, a legismertebb magyar történész, aki Trianon előzményeit, hátterét és hatását kutatja. /Fülöp D. Dénes: Találkozás Raffay Ernő történésszel. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 20./
1999. november 23.
Vége felé közeledik az a kirakatper, amelyben öt magyar nemzetiségű állampolgárt állítottak bíróság elé, az elhíresült Agache-ügyben. 1989 decemberében az akkori eseményeknek egyetlen háromszéki áldozata Aurel Agache őrnagy volt, akit a tömeg meglincselt. 1997-ben a sepsiszentgyörgyi bíróságon eljárást indítottak Filip-Orbán Daniella Kamilla, Pajzs Ottó, Héjja Dezső Gyula, Reiner Antal és Konrád János ellen, az elhunyt rendőr hozzátartozói pedig egymilliárd lej kártérítést is követeltek. Az elsőfokú bírósági ítélet Filip-Orbán Daniella Kamillát, Héjja Dezső Gyulát és Pajzs Ottót négy-négy évi börtönbüntetésre, Reiner Antalt három évi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, Konrád Jánost pedig felmentették. A négy elítéltet összesen 260 millió lej kártérítés kifizetésére, valamint 6 millió lej perköltség megtérítésére is kötelezték. - Aurel Agache őrnagyot túlkapásai és brutális viselkedése miatt Kézdivásárhelyről 1986-ban Barótra helyezték, majd 1989 tavaszán, ugyancsak büntetésből visszahelyezték Kézdivásárhelyre, a gazdasági osztály élére. Túlkapásai miatt hírhedté vált, és a város réme lett, bekövetkezett végzetéig. 1993-ban Iliescu elnök "mártírhőssé" nyilvánította Aurel Agachét, post mortem ezredesi rangot adományozva neki. November 18-án újból ítéletet hirdettek, ezúttal a bukaresti Táblabíróságon - tájékoztatott Frunda György szenátor, védőügyvéd. Az ügyészség fellebbezését hagyta jóvá a táblabíróság, így a Magyarországon élő Konrád Jánost is elítélték három évre, a többiekre vonatkozó ítéletet pedig megerősítették. /Fülöp D. Dénes: Megerősítették az ítéletet az Agache-perben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 23./
1999. november 30.
A Fidesz Magyar Polgári Párt és a Reform Tömörülés RMDSZ-platform Budapesten tartott megbeszélésén részt vett Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere is. Elmondta, hogy tárgyaltak az Illyés Közalapítvány elnökével, Halzl Józseffel, Hernádi Zsolttal, az Új Kézfogás Közalapítvány elnökével, fogadta őket a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, Várhegyi Attila, valamint Szabó Tibor a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Elmondták az Illyés Közalapítvány határon túlra vonatkozó egyes döntéseivel kapcsolatos kifogásaikat, például azt, hogy a tudományos szaktestület pénzeinek 80%-át Kolozsvárnak juttatták, és csupán 20%-át osztották szét más helységekben. Ezt az egyenlőtlenséget az Illyés Közalapítvány budapesti kuratóriuma meg akarja szüntetni. Szász Jenő szerint ezt a gyakorlatot úgy is lehet értékelni, hogy az RMDSZ jelenlegi politikai elitje sokszor saját klientúrájának osztogatja az alapítvány pénzeit, a különböző szaktestületeken keresztül. A legnagyobb baj az, hogy különböző szervezetek fenntartására költik a pénzt, és csak mintegy húsz százaléka jut olyan célokra, amely a fejlődéshez vezet, az eredeti cél szerint. /Fülöp D. Dénes: Kifogások az Illyés Közalapítvány döntéseivel szemben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 30./
2000. január 6.
Székelyudvarhelyen. Elekes Gyula, a Művelődési Ház új igazgatója bemutatkozott az év utolsó tanácsülésén. /Az előző igazgató, Bencze László egészségügyi okokra hivatkozva mondott le./ Elekes Gyula külföldön is ismert zománcművész, 15 éve dolgozik reklámgrafikusként és marketing szakemberként a Matrica Rt.-nél. Elekes Gyula hangsúlyozta, hogy egyenlő mértékben kívánja támogatni mindegyik kulturális tevékenységet. A megváltozott körülmények szerint a művelődési ház igazgatójának nemcsak értelmiséginek, művésznek kell lennie, de jó menedzsernek is. /Fülöp D. Dénes: Az új igazgató reklámgrafikus és zománcművész. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 6./
2000. március 21.
A márc. 20-i központi román lapok közül egyedül a Curierul National foglalkozott a tíz évvel ezelőtti marosvásárhelyi eseményekkel. A lap Fekete mementó című kommentárja azt hangsúlyozta: a "minden erdélyi kisebbséggel békében élni akaró románok megakadályozták, hogy a magyar irredenták visszaforgassák a történelem kerekét Erdélyben". A lap szerint a marosvásárhelyi eseményeket az tette lehetővé, hogy az 1989. decemberi forradalom mámorában Románia határai őrizetlenül maradtak, így bejuthattak az országba a románokkal szemben megátalkodottan ellenséges kémek, akiknek csak egy céljuk volt: az, hogy a magyar közösséget a román törvények ellen lázítsák. A Curierul National szerint Király Károly, Sütő András, Markó Béla, Frunda György, Kincses Előd, Fülöp Dénes, Veres Estera (sic!) és mások megszervezték a magyar nemzetiségűek lázadását Marosvásárhelyen. /Marosvásárhelyi mementó. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./
2000. április 25.
Beder Tibor kifejtette, Székelyföld a magyarság hátországa, és a VET, amely egész Erdélyt képviseli a Világszövetségben, nem tudja megfelelőképpen megjeleníteni. - A Világszövetség Székelyföldi Társasága létrehozásával esze ágában sincs a VET-et háttérbe szorítani, hangsúlyozta. Beder szerint van itt annyi ember, hogy létrehozzanak egy Székelyföldi Társaságot. Olyan szervezetben gondolkodik, amelynek tagjai nem veszekednek, hanem szolgálják a magyarságot. Programot sem dolgoznak ki, mindenki tegye azt, amit eddig is tett. - A sajtó azt állította, hogy Beder Tibor meg akarja bontani a romániai magyarság egységét. Hibát követett el, mert megkérte Fülöp Dénes vásárhelyi, és Sylvester Lajos szentgyörgyi barátait, hogy hat embert javasoljanak, akikkel a társaságot hivatalosan meg lehet alakítani. A névsort eljuttatta a világszövetséghez, a VET telefonon leellenőrizte... Fodor Imre, valamint Kulcsár Sándor azt mondták, hogy nem tudnak semmiről. Igazuk volt. Az a baki történt, hogy Dénes nem ment el idejében hozzájuk. - Végül azért megalakult a Világszövetség Székelyföldi Társasága, hivatalosan is bejegyezték, megkérték Beder Tibort, hogy egy évre vállalja el az elnökséget. A Székelyföldi Társaságnak meghívással lehet valaki a tagja, vagy ajánlással. Politikus, szenátor, képviselő, RMDSZ-tisztségviselő nem. Nem akarnak ugyanis a politika mezejére lépni. /Inczefi Tibor: Aki "forradalmat" csinált. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./
2000. szeptember 21.
Csíkszeredában bejegyezték a Magyarok Székelyföldi Társaságát. A társaság elnöke Beder Tibor (Csíkszereda), alelnöke Fülöp Dénes (Marosvásárhely), titkára Bereczki Kinga (Sepsiszentgyörgy). Az Alapítólevélben megfogalmazták tevékenységük alapelveit. "A Magyarok Székelyföldi Társasága (MSZT) független egyesület, amely a Székelyföldön élő magyarság anyanyelvének ápolását és megőrzését, kulturális hagyományainak fenntartását és átörökítését, gazdasági életlehetőségének növelését, valamint magyarságtudatának fejlesztését és értékképviseletét tekinti követendő céljának." A társaság a székelyföldi magyar összefogás egyik intézménye, igyekszik elősegíteni a székelyföldi kisrégiók kulturális és szellemi egységét. A Székelyföldön élő 730 000 magyarnak saját szülőhelyén kell megtalálnia boldogulását, kiharcolnia kollektív jogait. Az MSZT feladatának tekinti a szórványmagyarság nyelvi és kulturális védelmét is. Tevékenységi körébe tartoznak az időszakos tanácskozások, konferenciák, rendezvények, találkozók, és kiadványok megjelentetése. /Beder Tibor, az MSZT elnöke: Bejegyezték a Magyarok Székelyföldi Társaságát. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 21./
2001. június 7.
A Hargita Megyei Kulturális Központ és a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület immár harmadszor szervezte meg jún. 4-én a máréfalvi székely kapuk napját, amely Kovács Piroska tanárnőnek köszönhetően lassan túlnövi a helységet. Szakemberek tartottak előadást, majd megtekintették a műemlékkapukat. Cselekedni kell a székely kapuk védelméért, olvasható a megjelentek felhívásában. /Fülöp D. Dénes: A műemlékvédelmet szorgalmazzák. Székely kapuk napja Máréfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./ Tudatosítani kell minden székely kapu tulajdonosával, hogy népi kultúránk felbecsülhetetlen értékével rendelkezik és megmentésükre az egész Székelyföldre vonatkozó, hosszú távú programot kell előkészíteni, kidolgozni - hangzott el a találkozón. A tanácskozáson szakemberek mondták el véleményüket kapukról, a kapukészítésről. Mihály Zita műemlékvédő múzeológus a következőképpen vélekedett: "Mivel az értékőrzés közösségi érdek is, a települések közügyének is számít. Amikor egy ilyen kaput bontanak le, ez azt jelenti, hogy megfosztják a közösséget egy kulturális örökségtől. Ezért célszerű, hogy az önkormányzatok saját eszközeikkel is támogassák, segítsék ezeknek az értékeknek a fennmaradását." /A műemlékvédelmet szorgalmazzák. Székely kapuk napja Máréfalván. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 7./
2001. július 10.
Dr. Kardalus János Utcatér-díszítés a Homoródok mentén /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve az asztalosok, famegmunkálók kézikönyvévé válhat, hiszen bemutatja az összes olyan motívumokat, amelyek ismeretesek a Kis- és a Nagyhomoród mentén, de gyakorlatilag az egész Székelyföldön is. A Kis- és Nagyhomoród mentén lévő települések: Szentegyháza, Lövéte, Homoródalmás, Karácsonyfalva, Oklánd, Homoródújfalu, Székelyzsombor, Kápolnásfalu, Abásfalva, Homoródkeményfalva, Homoródszentmárton, Homoródszentpál, Recsenyéd, Városfalva, Lókod, Remete, Kénos, Bágy, Jánosfalva építészetének jellegzetes épületei a csonka nyeregtetővel épült házak, amelyeknek utcára néző oromfalain vakolatdíszek láthatók. "Akárcsak 1995-ben Budapesten megjelent kötetében, A székely festett bútorokban, a szerző nemcsak a kijelölt tájegység anyagának összegyűjtésére, hanem a kompozíciót alkotó elemek leírására, a tájegységben való megnevezésre és a díszítés alkotta kommunikációs rendszer magyarázására is vállalkozik" - írta a könyv előszavában Mihály Zita múzeológus-építész. /Fülöp D. Dénes: Homoródmenti formaleltár. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 10./
2001. szeptember 18.
Júniusban már úgy volt, hogy véglegesen döntenek Baktai Béla szentegyházi református lelkész további sorsáról, akitől az egyházkerület fegyelmi bizottsága májusban még az igehirdetés jogát is megvonta. A döntés ellen a lelkész fellebbezett. Pap Géza püspök és a fegyelmi bizottság elnöke, Bibza István júniusban azt nyilatkozta, hogy Baktai tudatosan megsértette az egyház törvényeit, mert olyan egyházközségben választatta meg magát lelkésznek, ahová egy másik volt kinevezve, emiatt ilyen súlyos a büntetése. Ugyanis Szentegyházára Vajna Jenő lelkészt nevezték ki, akit viszont a hívek többsége és a presbitérium nem fogadott el. Baktai Béla zavarónak tartotta, hogy az augusztusban megjelent, Kolozsváron kiadott egyházi értesítő nyolc és fél oldalon tárgyalta a Baktai-ügyet, egy olyan, májusban írt levelet is közölve, amelyet egy szentegyházi református egyháztag írt. Ennek hangvétele becsületsértő, rágalmazó. /Fülöp D. Dénes:
2001. november 20.
Az Udvarhelyért Polgári Egyesület /UPE/ tanácsosoknak a megyei és a helyi önkormányzati testületből való kizárása után az egyesület nov. 21-én lakossági fórumot szervez, amelyre többek között meghívták Tőkés László püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét is. A püspök a lapnak kifejtette, hogy mint az RMDSZ tiszteletbeli elnöke kíván odamenni, képviselve az érdekvédelmi és közképviseleti szervezet elveit. Úgy érzi, hogy a magyarság érdekeit súlyos sérelem éri, amikor az Udvarhelyért Polgári Egyesületet nemtelen akciók és támadások érik. Szomorú, hogy magyar találja szemben magát a magyarral. Tőkés László cinikusnak tartja Markó Bélának, az RMDSZ elnökének azon kijelentését, miszerint az UPE-ügy csak helyi jellegű. /Fülöp D. Dénes: Tőkés szerint súlyos sérelem éri a magyarságot. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 20./
2002. február 11.
Székelyudvarhelyen olyan gyermekeket vizsgálnak meg a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat orvosai, szakemberei, akik kezelése Romániában nem mindig biztosítható. Lelkes magyar orvosok felvállalták az erdélyi beteg kisgyerekek gondozását, és 1994-től évente több százat vizsgáltak meg, elsősorban a társadalom peremére szorultakat, sokakat közülük orvosi kezelésre Budapestre küldtek. Bíró Edit kezdeményezésére megalakult az Eszterlánc Alapítvány, amelynek egyik célja a beteg, rászoruló gyermekek segítése. Eddig körülbelül negyven gyermeket vizsgáltak meg Székelyudvarhelyen a szervezet orvosai. /Fülöp D. Dénes: Az Eszterlánc Alapítvány közvetít. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./
2002. február 19.
A sepsiszentgyörgyi Amőba Oktatási Központ biztosítja a számítógépes intenzív felkészítést, amely ilyen minőségében legelsőként létesült Romániában. E központhoz tartozik Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Tanítóképző épületében működő Református Gimnáziumban létesített kirendeltség. Romániában jelenleg csak két olyan akkreditált vizsgaközpont működik, amely nemzetközileg is elismert számítógép-használói bizonyítványt bocsát ki. Az udvarhelyiek a sepsiszentgyörgyi központ tananyagát használva készültek fel. Az Európai Unió által elismert egyezményesített ECDL-program azonos Svédországban, Magyarországon vagy Hollandiában is. A tanfolyamot elvégző személyek bármely akkreditált központban vizsgázhatnak későbbi időpontban és több országban. /Fülöp D. Dénes: Nemzetközileg elismert képzés a Református Gimnáziumban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 18./
2002. március 15.
Székelykeresztúron elevenen él Petőfi Sándor kultusza. Fülöp Lajos múzeumigazgató elmondta, hogy 1849. júl. 30-án érkezett Petőfi Sándor Székelykeresztúrra. Petőfit a Gyárfás-kúriában szállásolták el. A legenda szerint a körtefa alatt a költő elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című versét és még írt egy másikat. A körtefa ma is megvan, kiszáradtan, föléje, hogy védje, 1989-ben egy tetőzetet építettek. A kúria udvarán egy Petőfi-szobor is van, amelyet egy dunakeszi szobrász készített a testvérvárosi kapcsolatok eredményeként. Petőfi innen indult Segesvár felé... A főtéren lévő Petőfi-szobor Márkos András alkotása, amelyet 1973-ban lepleztek le. Van egy vas-Petőfi is, amely az 1940-es évek végén állt a város főterén, most pedig a költő nevét viselő általános iskola udvarán látható. Minden évben júl. 31-én, a Gyárfás-kúria udvarán emlékeznek a költő halálának évfordulójára. Március 15-én szintén a Petőfi-szobor körül zajlik az ünnepség és koszorúzás. Az idén Szabó Árpád unitárius püspök lesz a fő szónok. Székelykeresztúr környékén öt-hat feltáratlan tömegsír van, ezeket jó lenne kijelölni, feltárni és nemzetközi temetőkké nyilvánítani. /Fülöp D. Dénes: Petőfi-kultusz Székelykeresztúron. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./
2002. május 20.
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere bemutatott egy jegyzőkönyvet, mely szerint az RMDSZ-es tisztségviselők /Bunta Levente a Megyei Tanács alelnöke, Péter Pál alpolgármester és Ladányi László tanácsos/ azon fáradoztak, hogy a cekendi helyett csíkszeredai érdekeltségű regionális szeméttározó létesítésének támogatására beszéljék rá a dán kormány Székelyudvarhelyre látogató küldöttségének tagjait. A dán környezetvédelmi minisztérium küldöttségének nevében válaszként Niels Erik House és Daniela Cancescu romániai programvezető közölték, hogy az elkezdett projekt befejezését tartják elfogadhatónak, s ez az egyetlen járható út, mert az új dán kormánypolitika nem támogatja semmiféle kelet- és közép-európai új program finanszírozását. Ladányi László RMDSZ-tanácsos cáfolta, hogy a beruházás "átjátszását" akarták volna. Szerinte csak magánjellegű beszélgetésről van szó. /Fülöp D. Dénes: Ladányiék nem kívánták a beruházás "átjátszását". = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 20./
2002. május 27.
Máj. 31-e és jún. 2-a között a Református Mentő Misszió nemzetközi találkozót szervez Székelyudvarhelyen, amelyen a Kárpát-medencéből lelkészek, orvosok, pszichológusok és olyan családok tagjai vesznek részt, akik szenvedélybetegségből, az alkoholfogyasztás rabságából szabadultak. A találkozó alaptémája a "pusztító és gyógyító szomjúság" lesz, erről szólnak majd az előadások - tájékoztatott Antalfi Gizella a misszió udvarhelyi csoportjának vezetője, a Bonus Pastor Alapítvány szociális munkása. Évente négyszer tartanak ilyen országos szintű találkozót, mindig más helységben, például Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Paniton, Szilágyszegen, vagy éppen Székelyudvarhelyen. A mostani jubileumi találkozó lesz, hiszen tíz éve tevékenykedik az udvarhelyi csoport, az országos hálózat pedig kilenc éve alakult. /Fülöp D. Dénes: "Pusztító és gyógyító szomjúság" A Református Mentő Misszió nemzetközi találkozója. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 27./
2002. június 17.
Idén a Volt Politikai Foglyok Székelyudvarhelyi Szervezete volt a házigazdája annak a hagyományos találkozónak, amely alkalmával az egykori elítéltek nemcsak gondjaikat vitatják meg, de elhunyt rabtársaikra is emlékeznek. A Brassó, Kovászna, Maros és Hargita megyei szervezetek képviselői szombaton Szejkefürdőn tartottak gyűlést, melyen alapszabály-módosítást fogadtak el, és elhatározták, hogy együttműködési szerződést kötnek a magyarországi ’56-os Szövetséggel. (Annak elnöke, Sinkovics Gyula is részt vett a kétnapos találkozón.) Jún. 16-án Páll László, a székelyudvarhelyi szervezet elnöke vezette bajtársak Gyergyószárhegyen a ferences szerzetes rend templomában vettek részt Orbán László pápai prelátus és Bodó Péter címzetes esperes – mindketten volt politikai foglyok – által bemutatott szentmiseáldozaton. A szentmise előtt P. Ferencz Ervin templomigazgató házfőnök "civilben" köszöntötte a vendégeket. Megrázó visszaemlékezése végén Isten irgalmát kérte a most is bujkáló kínzókra, a jellemtelen államügyészekre és a gyáva védőügyvédekre. Meg akarunk bocsátani – fejezte be visszatekintő gondolatmenetét –, de nem szabad felejteni, hogy soha többé a gonoszság el ne követhesse mindazt a felmérhetetlen sok szenvedést és borzalmat, amiben annyi embernek és hozzátartozóiknak része volt. /’56-osok bajtársi találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 17./ Elfogadták azt a javaslatot, hogy az erdélyiek is képviseltessék magukat a magyarországi 1956-os szervezetek koordinációs bizottságában, és tagjaivá váljanak az alakuló, úgynevezett Közép-európai Klubnak. A Közép-európai Klub, ez a magyarországi kezdeményezés, a Baltikumtól az Adriáig 14 ország mindazon szervezeteinek munkáját hangolná össze, amelyek tagjai a kommunista rendszerben valamilyen módon szenvedtek. Június 16-án az elhunyt rabtársakra emlékezve, a volt politikai foglyok megkoszorúzták az áldozatok székelyudvarhelyi és gyergyószárhegyi emlékművét. Megemlékeztek az 1949-es gyergyószárhegyi kommunista ellenes zendülésről, ennek áldozatairól, a későbbi bebörtönzésekről, zaklatásokról, többek között az 1960-as, a szekuritáté által kiagyalt "Fekete kéz" néven emlegetett összeesküvésről. Nem forralunk bosszút, de nem feledhetjük el soha őket. – mondta az atya. /Fülöp D. Dénes: Népszerűsítik a forradalom eszmeiségét. Közép-európai Klubot létesítenek az ötvenhatosok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./
2002. június 19.
Kincses Előd ügyvéd, aki a székelyudvarhelyi önkormányzat érdekeit képviseli a csereháti kisegítő iskolával kapcsolatos perekben, kérte, hogy szó szerint idézze a lap a következő mondatát: "Aki Székelyudvarhelyen vagy bárhol érvényes telekkönyvi adatok nélkül aláír adásvételi szerződést, annak én felajánlom a félévi fizetésemet, és utána a börtönben is meglátogatom, mert ilyen cselekményt nem lehet másképpen megúszni". De úgy tűnik, van eset, amikor mégis lehet, mert az ügyvéd úgy véli, hogy május 30-án a marosvásárhelyi Megyei Törvényszék a valós helyzet értékelése nélkül utasította el a székelyudvarhelyiek keresetét, amelyben kérték a csereháti terület bérbeadásának, illetve az Aris Industrie és a Szeplőtelen Szívek Kongregáció között létrejött ajándékozási okmány semmissé nyilvánítását. A 99 évre kötött koncessziós szerződés azért támadható jogilag, mert a bérlő időközben megváltoztatta az épület rendeltetését és a fogyatékos gyermekek gondozására szánt iskola helyett árvaház létesítésén fáradozott, ami ellentmond az okmány szövegének. Az ajándékozási szerződés azért jogtalan – véli az ügyvéd –, mert az építtető cég a csereháti iskolát úgy adta át a kongregáció apácáinak, hogy nem volt tulajdonosi minősége, de egy bukaresti közjegyző telekkönyvi adatok hiányában is szentesítette az adásvételi szerződést. Mindezen visszaélések ellenére most a marosvásárhelyi Megyei Törvényszék elutasította az udvarhelyiek beadványát. Kincses Előd szerint politikai hátterű ítéletről van szó, amely elfogadhatatlan. A döntést meg fogják támadni, fellebbezést nyújtanak be a Táblabíróságra és azután a Legfelsőbb Törvényszékre is, ha szükséges. /Fülöp D. Dénes: Politikai hátterű bírósági döntés? Újabb fejlemények a csereháti ügyben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./
2002. július 1.
Orbán Péter csíkszeredai lakost államellenes fegyveres szervezkedés miatt 25 év börtönbüntetésre ítélték. Még ma sem tudja, hogy hová temették édesapját, Orbán Istvánt, akit halálra ítéltek, és valószínűleg az aradi szekuritáté pincéjében lőtték főbe 1958. szeptember elsején. Mindkettőjüket a Szoboszlay-ügyben ítélték el. Szoboszlay Aladár katolikus plébános volt Aradon, és ő ott kezdte szervezni az összeesküvést, amely a kommunista rendszer ellen irányult. A szervezkedés 1955-ben elkezdődött, Szoboszlay beszervezett több személyt Temesváron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, majd Kovászna megyében is úgy, hogy ez a szervezkedés átfogta majdnem az egész országot. Belekerültek brassói, bukaresti személyek is, továbbá Draganita Constantin egy tankos ezred parancsnoka. A szervezkedés célja az volt, hogy 1956. augusztus 23-án a bukaresti nagy felvonulás alkalmával zűrzavart keltsenek, s ezzel lázadásra, forradalom kirobbantására ösztönözzék a tömeget. Szoboszlay 1956 tavaszán eljött Csíkszeredára, s Orbánék házában, Csíktaplocán tartottak titkos megbeszéléseket. A tervek szerint augusztus 22-én kellett volna indulniuk Bukarestbe, a Csíkszeredán át Bukarestbe tartó gyorsvonattal. A megadott jelzés szerint minden vagon lépcsőjén, miután megállt a szerelvény, egy-egy cigarettára gyújtó férfinak kellett volna megjelennie, ezzel igazolva, hogy minden rendben van. Azonban nem jelentkezett senki, így Orbánék héttagú csoportja nem szállt fel a vonatra. Néhányuknál fegyver is volt. Nem tudták, mi történhetett, később tudták meg, hogy akkor már Szoboszlayt és néhány társát letartóztatták. 1957-ben Orbánékat is őrizetbe vették. A Securitate kezébe került a teljes Szoboszlay-féle lista, amely az összes szervezkedő nevét tartalmazta. A vallatás ellenére nem árulták el, kik tudnak még a szervezkedésről, így elkerülhetővé vált, hogy Csíkszeredából még 10 vagy 15 személyt letartóztassanak. Csíkiak végül heten kerültünk a bíróság elé. A Szoboszlay-ügyben több mint kétszáz személyt vettek őrizetbe, közülük 57-et ítéltek el, Orbánék családjából apját, őt és nővérét. Tíz személyt Szoboszlay Aladárral az élen, köztük az akkor 58 éves Orbán Istvánt halálra ítélték, majd kivégezték. A tárgyalás egy temesvári munkásklubban zajlott, amelyen többségében pártfunkcionáriusok vettek részt, valamint meghívottként a vádlottak családjából egy-egy személy. A bíróság elnöke magyar nemzetiségű volt, Macskási Pál, aki halálos ítéleteket kért, amit az ügyészek megalapozottnak minősítettek. A tíz halálos ítéleten kívül négy vádlottat életfogytiglan, négyet 25 évi, a többieket ennél kevesebbre, de minimum öt év börtönbüntetésre ítéltek. A tárgyalás után két hónapig a halálraítéltek, a 25 évre és az életfogytiglanra ítéltek, köztük Orbán Péter is vasra verve szenvedtek, egy napon megszabadították őket láncaiktól. Ebből következtettek arra, hogy a halálos ítéleteket végrehajtották 1958. szeptember elsején. A halálos ítéleteket az aradi Securitate pincéjében hajtották végre, ahol főbe lőtték a foglyokat. A mai napig nem tudják, hová temették el a kivégzetteket. Orbán Péter a 25 évi börtönbüntetésből hetet letöltött különböző helyeken, Aradon, Zsiláván, Galacon és Szamosújváron, majd a nyugati nyomásra hozott közkegyelmi határozat értelmében szabadult. A rendszerváltás után kérte az RMDSZ-es parlamenti képviselők segítségét, közbenjárását a Szoboszlay-ügy tisztázásához, sikertelenül. Erdélyben a politikai elit tagjai jóformán nem is tudnak róla és a hasonló sorsú emberekről. /Fülöp D. Dénes: Tíz embert végeztek ki a Szoboszlay-ügy miatt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./
2002. augusztus 19.
Harmincéves a makfalvi múzeum, kezdeményezője néhai Fülöp Dénes tanár volt. A gazdag néprajzi anyag és az előszobában lévő szövő-fonóterem anyaga mellett helyi alkotók - Vass Áron, Suba László - munkáinak is helyet biztosít. A múzeum és az alkotótábor sorsa az utóbbi időben összefonódott. Az idei tábor aug. 18-án, vasárnap zárt. Fülöp Irén tanárnő - a Wesselényi Egylet elnöke, férje népművelői, szervezői tevékenységének hűséges folytatója - elmondta: az Illyés Alapítvány támogatta a tábort. A tábor méltán viseli Nagy Pál marosvásárhelyi festőművész nevét, tragikus halála is egy helyi tárlat megnyitásához kapcsolódik. Bálint Zsigmond albumot fog megjelentetni a makfalvi alkotótábor terméséből. /(bölöni): A makfalvi nyári karácsonyfa. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./
2002. szeptember 23.
Szept. 20-án a Krónika napilap Székelyudvarhelyen vitanapot tartott az udvarhelyi média jelenéről és jövőjéről. A székelyudvarhelyi Gazda Árpád, a Krónika napilap vezető szerkesztője vitaindítóként elmondta, hogy a romániai magyar sajtóban kialakultak az erőviszonyok, elérkezett az ideje a szakmai párbeszédnek, a hibák feltárásának. Baloga Sándor kifejtette, hogy a kereskedelmi adóknál, mint amilyen a Digital 3, az újságíróknak meg kell felelniük a tulajdonosok elvárásainak is. Szabó Attila, a székelyudvarhelyi Prima Rádió munkatársa kijelentette, hogy Székelyudvarhelyen nincs médiaegyensúly, mert eddig arról szólt a történet, hogy a nagy hal miként eszi meg a kicsi halat. Szabó Attila a más véleménnyel szembeni intolerancia példájaként emlegette a Városházi Hírlap megszüntetését az RMDSZ-es többségű tanács által. Borbáth István a Városi Tanács RMDSZ-frakciójának vezetője válaszként elmondta, hogy a Városházi Hírlapot azért szüntették meg, mert szerkesztői nem közölték a tanácsi határozatokat, inkább a politikai csatározások eszközeként használták a lapot. Több felszólaló a helyi sajtóban dúló csatározásokat bírálta. /Fülöp D. Dénes: Egymás vitorláiból kifogjuk a szelet? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 23./
